Az alkoholtartalom meghatározására alkalmas vizsgálati módszerek két nagy csoportba sorolhatók:
- fizikai vizsgálatok
- kémiai vizsgálatok
(Abban az esetben, ha a vizsgálandó minta alkoholtartalma igen alacsony, a szesztartalmat már nem lehet fizikai tulajdonságok mérése alapján pontosan meghatározni. Szeszfőzdei gyakorlatban nem használatos.)
A fizikai vizsgálatok során az etilalkohol-víz elegy olyan fizikai tulajdonságait mérjük, amelyek arányosak az alkohol mennyiségével. Ezek
- a sűrűség
- a törésmutató és
- a forráspont.
A sűrűség (az SI-rendszer bevezetése előtt: fajsúly), ami szintén arányos az alkohol mennyiségével, kétféleképpen határozható meg:
- piknométerrel és
- szeszfokolóval.
A gyakorlatban a szeszfokolóval való alkoholtartalom-meghatározás terjedt el. A pálinkát úgy fogjuk fel, mintha az kizárólag etil-alkoholt és vizet tartalmazna. A benne levő egyéb aromaanyagok ugyanis olyan kis mennyiségűek, hogy a sűrűséget - a mérőeszköz mérési pontosságán belül - gyakorlatilag nem változtatják meg.
A jelenleg forgalomban levő szeszfokoló 20°C-on alkohol-térfogatszázalékra kalibrált aerométer (sűrűségmérő), amely két fő részből áll: a skálával ellátott sűrűségmérőből és a hőmérőből. Ha a mérést pontosan 20°C-on végezzük, a fokoló skáláján leolvasott érték közvetlenül adja a vizsgált minta alkoholtartalmát térfogatszázalékban. Ha a leolvasást nem pontosan ezen a hőmérsékleten végezzük, látszólagos alkoholtartalmat nyerünk, amelynek megfelelő valódi alkoholtartalmat a mérés hőmérsékletének ismeretében a hivatalos szeszátszámítási táblázatból állapítjuk meg. Célszerű azonban a mérést 20°C-on vagy ehhez közeli hőmérsékleten végezni, mert tapasztalat szerint a fokolók hőmérője lusta, csak viszonylag hosszú idő után mutatja a helyes értéket, így, ha nem várunk elegendő ideig, hamis értéket olvasunk le.
A mérést a következőképpen végezzük:
A vizsgálandó pálinkával többször átöblítjük a fokolóhengert, majd teletöltjük a mintával. Ügyeljünk arra, hogy a viszgálat alatt a henger pontosan függőlegesen álljon. Ezután óvatosan belehelyezzük a fokolót úgy, hogy ne érjen a henger falához, mert különben nem mutat pontos eredményt. A fokolót mindig a felső végén fogjuk meg, és vigyázzunk arra is, hogy a kezünktől ne legyen zsíros, mert akkor szintén hamis értéket mutat. Ha buborékos a folyadék, meg kell várni, amíg a buborékok eltávoznak. Amennyiben a fokolón cseppek maradnának, azt papírvattával óvatosan töröljük le. Megvárjuk, míg a fokoló felveszi a folyadék hőmérsékletét (a hőmérőn a higanyszál nem mozdul), és akkor leolvassuk a szesztartalmat (a sűrűséget) a fokoló szárán felhúzódó folyadék legmagasabb pontján, valamint a hőmérsékletet. A leolvasáskor ügyeljünk arra, hogy szemünk egy magasságban legyen ezzel a ponttal. Végül a megadott táblázatból kikeressük a mért hőmérséklethez tartozó látszólagos szeszfoknak megfelelő, valódi szeszfokot (alkoholtartalmat).
Mérés után a fokolót kiemeljük a folyadékból, leöblítjük, és megszárítjuk vagy papírvatta felett hagyjuk lecsorogni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a fokoló zsíros lett, meleg, lúgos vízzel alaposan lemossuk, majd tiszta vízzel leöblítjük.